Lovasterápia

A lovaglás gyógyító hatásáról már az ókorban írt Xenophón, azonban orvosilag elismert, terápikus alkalmazására csak a hatvanasas évek közepétől került sor. Azóta a világ számos országában eredményesen működik a hippoterápia. A “hippo” görög eredetű szó: jelentése ló. A hippoterápia egy olyan kezelési módot jelent, melyben a ló egy “élő gyógyászati segédeszköz”. Az eljárás során a lovaglás pszichológiai és fiziológiai tulajdonságait hasznosítják.

Mikor érdemes lovas terápiát alkalmazni?

A lovasterápiát neurológiai betegségek, ortopédiai problémák, pszichés zavarok, érzelmi és mentális zavarok, érzékszervi fogyatékosságok esetén alkalmazzák. A lovasterápia több ágát különböztetjük meg, attól függően, hogy milyen problémával érkezik a páciens és hogy milyen célkitűzéssel foglalkoznak vele.

Ennek alapján kétféle irányzatot különböztetünk meg:

• az egyik “csak” kiegészítő eljárás, amely tudatosan megtervezett klinikai rehabilitációval lehet eredményes
• a másik irányzat egy speciálisan kialakított szabadidős tevékenység

A gyógylovagoltatáshoz a speciálisan kiképzett lovon kívül szakképzett gyógytornász, pszichológus, konduktor, terápiás lovasoktató, valamint orvosi ellenőrzés szükséges, tehát az nem elég ha ismerősünk lován száron vezetgetjük egy keveset a beteget, ez önmagában nem gyógylovagoltatás!

A hippoterápia

A hippoterápia során a ló egy “élő gyógyászati segédeszköz”. A kezelést általában a gyógytornász irányítja. A hippoterápia a neurológia törvényszerűségein alapuló terápia, melyen belül a lónak az emberével hasonló mozgás lefutását és a fellépő háromdimenziós mozgásimpulzusokat használja fel. Éppen ezért a szakemberek a hippoterápiát főként neurológiai betegségek és ortopédiai korképek esetében javasolják.

A kezelés során javul a résztvevő személy tartása, ízületi mozgékonysága erősödik, nyúlik az izomzata, fejlődik az érzékelése, javul az egyensúlyérzéke és mozgáskoordinációja. A folyamat úgy megy végbe, hogy a ló hátsó lábainak és medencéjének mozgása áttevődve a lovasra olyan tartási reakciókat vált ki, melyek járáskor automatikusan kiváltódnak. Ez az egyetlen olyan terápia, mely a járásnak megfelelő előrehaladó mozgás érzékelését kínálja a központi idegrendszernek.

Gyógypedagógiai célú vagy fejlesztő lovaglás

A gyógypedagógiai célú vagy fejlesztő lovaglást és a lovastornát a szakemberek elsősorban pszichés problémák, kommunikációs, viselkedési, tanulási zavarok, valamint értelmi fogyatékosság, autizmus esetén javasolják. Itt a ló mindhárom járásmódját igénybe vesszük a kezelések alatt és a kezelt önállóan is lovagolhat megfelelő körülmények biztosításával. A gyógypedagógiai lovaglás során az ember-ló együttműködése eredményeképpen létrejövő pszichológiai értékek kerülnek előtérbe az egyén fejlesztése érdekében.

A terápia során a legfontosabb a lóval való közvetlen kontaktus, az állat testének a melege, puhasága, járásának ringatása, melyek segítenek kikapcsolni a káros külső és belső ingereket. Ezt a közelséget játékos gyakorlatokkal, különféle utasításokkal lehet elérni, pl. “Nyúlj fel a labdáért!”, “Nézd meg a fülét!”. A ló közelségének pozitív hatása miatt a kezelések nemcsak lovaglásból, hanem foglalkozások előtti - utáni simogatásokból, lóápolásból is állnak. A terápia szerves része a ló gondozása, ápolása, ami komoly pedagógiai hatást vált ki, hiszen növeli a gyermek felelősségtudatát, kötelességtudatát, és fejleszti szociális érzékét.

Ez azért is fontos, hogy a gyerekek ráhangolódhassanak a rájuk váró feladatra. A gyermekek általában nem félnek a lótól, esetleg kezdetben a magasságtól és a mozgástól, de ez gyorsan oldódik és egyre magabiztosabbak, bátrabbak lesznek, határozottságuk, felelősségérzetük nő, csakúgy mint egészséges társaiknak.

Akadályozottak sportlovaglása (parasport)

A gyógylovaglás ezen ága a szabadidő kellemes és hasznos eltöltését, valamint sportolási lehetőség kiszélesítését célozza meg. Akik képessé válnak valamely lovassport űzésére, akár egymással, akár egészséges társaikkal is összemérhetik tudásukat, természetesen speciális segédeszközök, pl. biztonsági kapaszkodók, megemelt kápájú, görgőkkel, csatokkal ellátott nyergek segítségével, amik megteremtik nemcsak a versenysport, hanem a szabadidősport és a fogathajtás lehetőségét is.

A kezdetek…

Kezdetben a legfontosabb feladat a lovak és környezetük megismerése, az alapvető „biztonsági” előírások megtanulása és a lóápolással kapcsolatos mindennapi teendők megismerése.

Ezután következnek a konkrét lovaglási helyzetekhez kapcsolódó gyakorlatok:

• lóra felszállás, leszállás
• ülébiztonságot kialakító gyakorlatok
• egyensúlyt fejlesztő gyakorlatok
• törzs, kar –és lábgyakorlatok

A lovasterápia lehetséges hatásai:

• Életminőség javítása
• Önállóságra való nevelés
• Érzelmi, akarati tulajdonságok fejlesztése
• Kommunikációs készségek fejlesztése
• Testtudat és testérzékelés fejlesztése
• Helytelen mozgások korrekciója, tartási hibák csökkentése
• Egyensúlyérzék, ütem-, és ritmusérzék fejlesztése
• A fogyatékosságból eredő hátrányok csökkentése
• A szocializáció elősegítése, társadalomba való beilleszkedés segítése
• Az állattal, környezettel való kapcsolatteremtés képességének fejlesztése
• Fegyelem, kitartás, céltudatosság, bátorság, felelősségérzet, kötelességtudat kialakítása

A lovasterápia azon ritka terápiák egyike, amely szabad levegõn zajlik, természetes környzetben, és a fejlesztõ, gyógyító hatása úgy érvényesül, hogy a páciens szórakozik, örömmel végzi a feladatokat.

Összeállította:MB, fotók: sxc.hu